Látássérült verzió

Gyógynövények a hobbikertből


A növények gyógyászatban való használata körülbelül egyidős az emberrel. Sok fajtáját használunk táplálékul és nem is gondolunk rá, hogy ezek egyben gyógyító hatással is rendelkeznek, azaz kiemelt szerepük van az egészség megőrzésében, valamint a betegségek megelőzésében. Melyek ezek és mire figyeljünk a használatukkor? Lechner Judit kertészmérnök és biotermelő segítségével utánajártunk.

Ha tágabb értelemben beszélünk a gyógynövényekről, szóba kerülhet minden olyan fajta, amelynek valamely részét az emberek – a bennük lévő hatóanyag miatt – gyógyászati célokra használtak, vagy használnak. Szűkebb értelemben viszont csak azokat a növényeket tekinthetjük gyógynövénynek, amelyek gyógyászati célú felhasználását valamelyik hivatalos forrás engedélyezi. Bár a növények pozitív hatásai köztudottak, sokszor csak abban az esetben fedezzük fel, hogy mi mindenben vannak a segítségünkre, amikor kimaradnak az étrendünkből. Az alma, a szilva, a káposzta vagy a hagyma a legismertebb növényeink közé tartoznak, gyógyhatásaikat mégis kevesen ismerik.

Az ősi kultúrákban több ezer gyógynövényt ismertek és használtak, amit a modern tudomány kutatásaival is igazolt. Hazánkban az 1915-ben alapult Gyógynövénykísérleti Állomás kezdte meg, majd a Gyógynövénykutató Intézed és a Herbária Központ vette át a vadon termő gyógynövények gyűjtését és termesztését.

A gyógynövények begyűjtése

A gyógynövények gyűjtése külön szakértelmet kíván. A legjobb gyógyhatást a frissen szedett növényekkel érhetjük el, de ügyelni kell arra, hogy a megfelelő időben, helyen és módon gyűjtsük be és szárítsuk ezeket. A gyökereket kora tavasszal vagy ősszel érdemes gyűjteni, míg a leveleket a virágzás előtt és alatt. A termést értelemszerűen a teljes érés idején, a virágokat pedig a virágzás kezdetekor ajánlott leszedni. Fontos, hogy csak egészséges, tiszta, féregmentes növényeket gyűjtsünk, lehetőleg napsütéses időben, a növény száraz állapotában. A tároláshoz ne használjunk műanyagot, mert a növény befülled és a szárítás közben megfeketedhet.

A szárításhoz nem szükséges megmosni a növényt. Aprítsuk fel, majd meleg helyen szárítsuk. Csak teljesen száraz növényeket tegyünk el télire. Védjük a nedvességtől, a fénytől és a fémekkel való érintkezéstől.

Hasznosítható növényrészek

Nagyon változó, hogy melyik részét használhatjuk gyógyításra a növénynek. A fekete nadálytőnek például a gyökerét, a zsályának a levelét, a bodzának a virágát, de a termésből készült lekvárt is tekinthetjük gyógyhatásúnak. Az édesköménynek a magjait hasznosítjuk, míg az orbáncfűnek az egész virágos hajtását. Végül pedig ott a pitypang, aminek kora tavasszal a levelét esszük meg salátaként, később a virágából főzhetünk szirupot, ősszel pedig a gyökerét ássuk ki, szárítjuk meg, így ennek a növénynek szinte minden része hasznosítható.

Rengeteg olyan növényről van már ismeretünk, amit konkrét gyógyszerkészítményekben is alkalmaznak. Ilyen a gyöngyvirág, a galagonya, a ruta, a meténg, az orbáncfű, vagy az útifű. Ezek viszont erősebb hatásúak, így az alkalmazásuk nem ajánlott öngyógyításra.

Otthon termeszthető gyógynövények

A fűszerek gyógyító ereje közismert. Vannak emésztést könnyítő és étvágyjavító hatásúak, mint a csombor, a kapor, a lestyán, vagy az izsóp. Tartósító és erjedésgátló fűszerekkel is találkozunk a konyhában, ezek a rozmaring, a kakukkfű és a zsálya. Az ezekről való ismereteket a hagyományos ételeink receptjei őrzik. Persze találkozunk olyan fűszernövénnyel is, ami mindezt egyszerre tudja, sőt, még finom is, ez a bazsalikom. Néhány ismertebb növényt kifejezetten betegségek gyógyítására használunk. Ilyen a kamilla, a hársfavirág, az apróbojtorján, a csalán és a bodzavirág. Ezeket begyűjthetjük a természetből egy túra során, de az otthoni hobbikertünkben is termeszthetjük, hiszen bármikor jól jöhetnek kisebb problémák enyhítésére.

A cikk elkészítésében Lechner Judit kertészmérnök és biotermelő nyújtott szakmai segítséget.