Látássérült verzió

Ezért érdemes kitolni a betakarítás időszakát!


A betakarítás kétségkívül a kert egyik legizgalmasabb feladata, hiszen a kertészek végre megízlelhetik munkájuk gyümölcsét – avagy zöldségét – viszont az időpont kiválasztását több tényező is befolyásolja. Az időjárási viszontagságok vagy a termés éretlensége miatt szükségessé válhat a szüret idejének kitolása, ami különböző növények esetén eltérő módon mutatkozik.

A szüretelés, avagy betakarítás időpontjának meghatározása szinte minden növény esetében nehéz feladat. Előfordulhat, hogy a termés nem növekszik tovább, de az íze már megfelelő, de éretlennek is tűnhet, miközben már betakarítható állapotban van. Minden betakarítandó növénynek megvan a maga titka és ha megfelelő időben szedjük le, hatalmas ízelőnyre tehetünk szert.

Paradicsom

A paradicsom talán az a zöldség, ami szinte minden konyhakertben megtalálható, pedig se a termesztése, se a betakarítása nem egyszerű feladat. Hozzászokhattunk már, hogy a piacon tűzpiros a színe, mikor megvásároljuk, viszont ez a szín nem tükrözi a betakarításkori állapotát. Ha arra várunk, hogy az összes szem egyformán pirosra érjen, máris elkéstünk a szüreteléssel.

A teljesen kifejlett, érett, de még piros helyett zöld színű paradicsom etiléngázt termel. A belsejében két növekedési hormon váltja ki a gáztermelést, a gáz pedig a növény sejtjeinek öregedéséért felel, aminek eredményeképp a termés megpuhul és a zöld szín pirosba vált. Ennek a folyamatnak köszönhetően a paradicsomot már azelőtt leszedhetjük, mielőtt teljesen megérett volna. A szüret tehát ideálisan akkora tehető, amikor a paradicsomszem már teljesen kifejlett, de még zöld színű. Pirosra érni a leszedést követően fog. Így megelőzhető a szemek sérülése, berepedezése és ütődése is.

Füge

Akinek van fügefája, vagy szokott fügegyümölcsöket vásárolni, biztosan elgondolkozott már azon, hogy mennyire nehéz megállapítani, érett-e a gyümölcs. Pedig van néhány egyszerű trükk erre! Az egyik első jele annak, hogy a füge kezd beérni, hogy megváltozik a színe. A fiatal, éretlen füge általában kicsi és zöld színű. Egyes fajták esetében a gyümölcs színe zöldről barnára vagy lilára vált, ahogy érik. Ahogy érik a gyümölcs a fán, egyre jobban lekonyul. Ez az összes fajtára igaz, függetlenül az érett gyümölcs színétől. A fiatal, kemény termések leginkább merőlegesen elállnak a fától, ahogy érnek és puhulnak, a száruk, ahol a fához kapcsolódnak, meghajlik.

A füge mérete is árulkodik az érettségéről.  A kifejlett, érett gyümölcs pontos mérete függ a fajtától, de ami biztos, hogy az összes fajta termésének a mérete növekszik az éréssel párhuzamosan. Ha a gyümölcs nem nő, elképzelhető, hogy a fa túlterhelt (ilyenkor érdemes lehet megritkítani a gyümölcsöket, hogy enyhítsünk a fa terhén), de az is lehet, hogy nem jut elegendő vízhez. Továbbá a hideg időjárás is kedvezőtlenül hat a gyümölcsérésre, különösen az idény végén, illetve a hűvösebb éghajlatú területeken.

Az érett füge továbbá puha tapintású, ha finoman összenyomjuk, az éretlen pedig mindig kemény. Ez azért van, mert az érési folyamat még nem kezdődött meg, és a léállomány, illetve cukrok, amelyek a gyümölcs érésével együtt alakulnak ki, még nincsenek teljesen jelen.

Dió

A diószedést akkor érdemes elkezdeni, amikor a gyümölcsök többségének zöld kopáncsa már felrepedt és könnyen leválik a dióról. Nem igaz az a régi mondás, hogy minél jobban megverik a diófát, jövőre annál többet fog teremni. A durva ütésekkel letördelhetjük a jövő évi termőrügyeket viselő hajtásokat, és olyan sebeket ejthetünk a fákon, amelyek sokára, és csak sok tartalék tápanyag felhasználásával gyógyulnak be.

A levert dió között valószínűleg lesz olyan, amelyről a zöld héj nehezen válik le. Ezeket gyűjtsük össze egy műanyag zacskóban vagy zsákban, és füllesszük egy-két napig. Ezalatt a héj leválik a dióról és könnyen eltávolítható. A begyűjtött diót szikkasztani kell napos, szellős helyen, hogy a felesleges nedvességét leadja. Csak ezután rakjuk a diót zsákokba, és vigyük a száraz, szellős tárolóhelyre. Az így tárolt diónak a téli fagy sem árt!