Látássérült verzió

A kertészet kultúrájának városi újrateremtése – a közösségi kertek pozitív hatásai


Környezettudatosság, egészségmegőrzés, kapcsolatépítés és felelősség − többek között ezekre tanít a városi kertészkedés innovatív fajtája, a közösségi kert, amiknek létrehozása az elmúlt években már szinte mozgalommá nőtte ki magát. A főváros példáját követve egyre több vidéki nagyvárosban alakulnak virágzó kiskertek az elhanyagolt földterületekből és segítik összekovácsolni a szomszédságot palántanevelés közben.

A közösségi kertek lényege magában az elnevezésben keresendő. Egy ilyen kert bármely földterületből létrehozható, ha van néhány kezdeményező és létrejön egy csoport, akik rendszeren gondozzák. A területet általában parcellákra osztják, a résztvevők pedig a számukra kijelölt résszel szabadon gazdálkodhatnak. A városi kert ezen fajtája különböző korú és hátterű embereket kovácsol össze annak érdekében, hogy a kertészkedés során elsajátított szemléletet az élet más területein is gyakorolni tudják. A közösségteremtő funkciója mellett persze nem hanyagolható el az a rengeteg friss zöldség, gyümölcs és fűszernövény, amivel a kertek ellátják az őket gondozó városlakókat.

A kerttagok jellemzően a környékbeliek, aktív fiatalok vagy civil csoportok, de egyre több iskola és óvoda társul a kertközösségekhez, és gondoz egy-egy parcellát, oktatási és nevelési célból. Kisközösségek alakulnak, melyek tagjai gyakran nem pusztán a városi kikapcsolódást és megpihenést keresik, hanem tevékenyek saját érdekképviseletük, sőt akár azon túlmutatóan, szociális nehézségek célzott megoldásában is. Lakótelepi kertközösségek „beletanulnak” abba, hogy megfogalmazzák igényeiket, párbeszédet kezdeményezzenek az önkormányzat, oktatási intézmények, a helyi vagy országos sajtó, vagy akár a közterületfenntartók képviselőivel. A kert kapcsán megtapasztalják azt a lehetőséget, hogy saját, közvetlen lakókörnyezetük sorsát ott lakóként közvetlenül alakíthatják is.

Innovatív kezdeményezés

Az ötlet és a kezdeményezés már önmagában is innovatív, hiszen a nagyvárosok rohanó világában nyújt gyakorlati példát a könnyedén követhető környezettudatos és fenntartható életmódra, ezáltal felhívja a figyelmet a szemléletváltás szükségességére. A kertek Európai elterjedése nagy lendülettel történt, nyugat-európai országokkal összehasonlítva Kelet-Közép Európa városaiban megjelenése később, jellemzően 2010. körül kezdődött – vélhetően azt a városi „nyitást”, újfajta városhasználatot kihasználva, amit az utóbbi években Budapesten is tapasztalhatunk. A kisközösségek által gerjesztett változások, a várost lakók által kifejezett igények megvalósításaként átalakulnak közterek és szabadterek, közösségi veteményes- és pihenőkertek nyílnak, bevásárló-közösségek és kistermelői piacok alakulnak. A fizikai és épített környezethez való viszony megváltozott, fontosabbá vált a helyi identitás, a közösséghez tartozás és a közösség által használható köztér és zöldfelület iránti igény. Ennek részeként a kertek egy új megközelítést kínálnak a városi térhasználatra, újra értelmezve a közösségi terek fogalmát.

A közösségi kerteknek több fajtáját is megkülönböztetjük. Azon túl, hogy hol helyezkedik el a kert – városi, külvárosi vagy vidéki –, a funkcióját tekintve is elhatárolhatóak. Így találkozhatunk veteményes, dísz- és gyümölcskerttel, vagy tankertekkel, amik az oktatást szolgálják.

Közösségi tér

Budapesten az elmúlt öt év közel 40 kerthelyszíne jelentős érdeklődést, városi igényt tükröz. Azon túl, hogy a városi kert kapcsolat- és közösségépítő szereppel rendelkezik, csökkenteni tudja a társadalmi korlátokat és az egzisztenciális különbségek jelentőségét is, hiszen a legtöbb esetben minden résztvevő azonos méretű parcellákkal rendelkezik, osztoznak a rendelkezésre álló eszközökön. A közös területen való kertészkedés segíti továbbá a generációs és kulturális különbségek csökkenését is, hiszen ezekben a programokban bárki részt vehet, nagyszülők unokákkal, fiatalok, külföldiek, vagy éppen óvodások csoportjai. Néhány kert rendezvények befogadására is alkalmas, így rendszeresen tartanak piacokat, előadásokat, egyéb továbbképzéseket, amik szintén a kert „közösségi tér” jellegét erősítik. Amennyiben „idegenként” ellátogat valaki egy közösségi kertbe, a kedves fogadtatáson túl valahogy mindig előkerül egy tál süti, vagy pogácsa – hiszen a kerttagok a kertben „otthon vannak”.

Oktatás és egészségmegőrzés

A rendszeres szabadtéri testmozgás, amit a kertészkedés jelent, szintén nagymértékben hozzájárul az egészség megőrzéséhez, emellett a közösségi kertekben lehetőség adódik vegyszermentes, biztonságos és jó minőségű élelmiszerek előállítására, ami pedig magasabb zöldség- és gyümölcsbevitelt eredményezhet a termelőknek. Az egészségnek az az öröm és büszkeség is nagyon jót tesz, amit a saját különleges paradicsom, óriás padlizsán vagy saláta beérése jelent. Az egészséges életmód mellett a környezettudatosság kialakításában is nagy segítség lehet egy közösségi kert. Esővíz gyűjtésével csökkenthető a vízfelhasználás, a növények pedig vízpárologtatással segíthetik a levegő lehűtését. Emisszió-csökkentő hatása is ismert, mivel a lokálisan fogyasztott élelmiszereknek nincsen szállítási költsége. Ugyanez igaz az elszállítandó szemét mennyiségére is, ami komposztálás és újrahasznosítás révén csökkenthető.

A kertészkedés oktatási és nevelési funkciókat is betölt, így szabadtéri tanórák kihelyezésével a diákok az elmélet mellett gyakorlati ismeretekkel is gazdagodhatnak. A közös munka során fejlődhetnek az együttműködési készségeik, a növények gondozásával pedig a felelősségérzetük erősödik. Egy iskola által fenntartott kertrész előremutató, produktív szabadidős elfoglaltságot biztosít a fiatalabb korosztálynak. A városi kertek legnagyobb pozitívuma kétségkívül a társadalmi interakciók erősödése, de a közösségi hasznosság révén olyan embereknek is származhat előnye a kertészkedésből, akik nem feltétlenül kerttagok. A megtermelt zöldség és gyümölcs felesleg felajánlásával a hátrányos helyzetű kerületi lakosok étkeztetését is ki tudják segíteni a kertészek.

A közösségi kertek által tulajdonképpen megvalósul a kertészet kultúrájának városi újrateremtése. Ez azért is kiemelt fontosságú, mert a nagyvárosi fiatalokban ilyen módon hamar kialakulhat a tulajdonosi szemlélet és a felelősség érzete a kert egészére vonatkozóan.

A cikk elkészítésében Fáczányi Zsuzsanna PhD építész, az Óbudai Egyetem Ybl Miklós Építéstudományi Karának egyetemi docense nyújtott szakmai segítséget.